Tovább a tesztautóra.

Tanár úr, én készültem - Volkswagen Golf Variant teszt

Írta: Bolla György 2014-05-28 08:00:01

A Golf lényege, úgy tűnik, változatlan évtizedek óta, mégis folyamatosan az alsó-közép kategória meghatározó szereplője tud maradni. Puttonnyal is ez a tuti?


Kezdjük rögtön azzal, hogy kicsit aggódtam a kocsi átvételekor: finoman szólva terhelt a kapcsolatom a Volkswagennel. Ahogy kellemetlen szakításkor mondani szokták, erről nem a kocsik tehetnek, hanem én. De akkor sincs mit szépíteni: saját használatra nem valószínű, hogy valaha is VW terméket választanék, egyszerűen nem érzem, hogy hozzám illenének. Nagyon kíváncsi voltam hát, meg tud-e téríteni az örök életű Golf hetedik, 2013-ban Év Autójának választott kiadása. Még egy kis előnyt is adtam a nemes vadnak, hiszen a kombi remekül passzol vezetni szerető, de családos életformámhoz, és igazán semmi bajom nincs se a kis turbós benzinesekkel, se a DSG váltóval. Túlextrázva sem volt a fekete autó, egy teljesen reális csomagot kaptunk tesztelésre, szóval első blikkre úgy tűnt, akár meg is szerethetem.



De ne törjünk egyelőre pálcát felette, lássuk, mit is tud a kocsi. Ahogy már nálunk is esett szó róla, a VW csoport új generációs autói már nem a korábban elhíresült platform stratégia szerint készülnek egy kaptafára, hanem egy jóval szabadabb kezet adó építőkészletet kaptak az egyes modellek fejlesztői. Az összefoglalóan MBQ néven emlegetett megoldásban olyan, az autó milyensége szempontjából kulcsfontosságú paraméterek is szabadon variálhatók, mint a tengelytáv, az első túlnyúlás, vagy éppen a hátsó futómű. Így ennek a Golfnak már nincs olyan közvetlen rokonsága a konszernen belül, mint korábban, amit remekül példáz az Octavia: a cseh kombi ezúttal nem csak hosszában több 10 centivel, mint a Golf Variant, de a tengelytáv is nagyobb 5-tel. Ennek fényében igazán dicséretes, hogy a VW mindössze 5 literrel kisebb ott hátul, ahol számít. Bizony, 605 tejes zacskó fér el a két állásban is rögzíthető takaró roló alatt, ami tiszteletre méltó érték, és jól mutatja, mennyire rámentek a praktikumra. A kihasználhatóságot az is segíti, hogy az üléstámla-döntés a csomagtartóból, egy kar meghúzásával történik, vannak zsebek és fülek szériában, extra pénzért pedig leválasztó hálót is kapni, ha plafonig pakolnánk, meg persze különböző csomagrögzítő megoldásokat.


Hiába nincs tengelytávban a kategória élén a Golf (sőt, a Varianté két milliméterrel még rövidebb is, mint az ötajtósé), ennek ellenére az utastér helykínálatával sincs semmi gond. Nem a hátsó ülésről veszi el a helyet a puttony, ott ugyanis simán be tudtam ültetni a három gyereket, és magam mögé ülve (176cm) lábterem is maradt bőven, ráadásul ezt nem a pad zsugorításával érték el, az kényelmes maradt -  négy felnőttnek is teljes értékű utazóautó a Variant. Elől meg aztán tényleg nincs mibe belekötni, németesen kemény tömésű, de ennek ellenére kényelmes és jól beállítható ülés jár a Comfortline felszereltséghez, aminek az állítható könyöklő is része. Az erősen műbőr hatású bőrkormány széles határok közt állítható, a tükrök nagyok, a kilátás jó – itt csak az extrém testi adottságokkal rendelkező sofőrnek okozhat gondot a kényelmes munkahely kialakítása. Miután beállítottam magamra, feltűnt viszont egy furcsaság: kombitól szokatlan módon a középső tükörből hátra szinte csak egy lőrésen nézhettem keresztül, szokatlanul magasan van ugyanis takaró roló a csomagok fölött – ezzel bizonyára jó pár litert nyerünk. Mai átlaghoz képest így sem rossz a kilátás, szóval elmondhatjuk: praktikus kombiként remekül vizsgázik a Golf Variant.


Magunk előtt körülnézve a műszerek tiszták és érthetőek, viszont VW terméktől szokatlan módon ezt a bekezdést most nem elég egy korábbi tesztből copy-paste átemelnem: néhány funkció új helyre került az érintőképernyős infotainment központ integrálása miatt. Például 2 napig kerestem a műszerfal háttérvilágítás potméterét, ami régen ott volt a lámpakapcsoló mellett, és a legtöbb versenytársban ma is gombbal, vagy tekerővel elérhető – végül a menü egyik alsóbb szegletében lett meg. Nem mondom, hogy rossz megoldás, de még ha másik VW-ból ülünk át, akkor is körül kell nézni a Golfban. Utána már könnyen kezelhető, az például különösen tetszett, ahogy a bluetooth telefonkapcsolatokat kezeli, és az USB-n bedugott zenékkel is jól bánik. Kár, hogy ez az egyszerűbb hangrendszer csak normál hangerőn ad vállalható hangminőséget, felhangosítva nem szól szépen, de akinek ez számít, annak kínál minőségibb megoldást is a VW.



Sok díjat bezsebeltek már az 1.4 TSI különböző verziói és nagy név a szakmában a robotizált váltó műfaját teljesen megújító DSG is, mégsem voltam teljesen boldog ezzel a specifikációval. A 122 lóerős kis turbós tulajdonképp elég ekkora kocsihoz is, köszönhetően a nyomatékának. Bár teljes terheléssel nem biztos, hogy sokat fogunk előzni Donovali felé, hegynek fel, de hétköznapi használatban nincs vele semmi gond. Legalábbis azt remélem, hogy manuális váltóval nem lenne, mert a 7 fokozatú DSG-vel nem jöttek ki valami jól. A fokozat szám lényeges: míg az eredeti, 6-os váltó 350 Nm-ig jó és olajban futó kuplungot kap, addig ez a 7-es csak 250 Nm nyomatékot bír el, száraz kuplungtárcsákkal. Korábbi DSG tapasztalataimból nem rémlett, hogy ilyen rángatózva kellett volna elindulni, meg hogy ilyen bután kezelje a kocsi nyomatékát. Ezzel viszont vagy csigalassúztam, vagy üvöltött a motor, kettő közti takarékos, de lendületes autózáshoz nem igazán találtam átmenetet. Ez meglátszott a fogyasztáson is: bár a komputer nagy átlagnak 7,2 litert írt ki, én tisztán városban 10 liter fölött etettem vele, amiből biztos, hogy legalább egy litert le lehetne szedni ügyesebb váltással. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a valaha megváltóként kezelt DSG-t közben utolérték a „hagyományos” automaták új generációi. Ennél szerintem minden tekintetben jobb a Mazda Skyactive automatája, amit a 3-asban is megkapunk, igaz, abból nincs kombi. Van viszont a Peugeot 308-ból, és abba is a Mazdáéhoz hasonló megoldást ígérnek.



Az autó vezetési élménye ettől eltekintve teljesen oké: nyomot ugyan nem fog hagyni, de minden pontos és könnyen kezelhető, és barátságosan semlegesen viselkedik a futómű, miközben az úthibákat is elnyeli. Tökéletesen illik a Golf karakteréhez, senki sem fog csalódni benne, és abban teljesen biztos vagyok, hogy 10 vásárlóból 9 észre sem veszi majd, hogy csatolt lengőkaros megoldás van hátul, szemben az elmúlt bő évtized Golfjaival - csak a legerősebb motorokhoz jár az igényes, többlengőkaros futómű. Ez nem feltétlen hátrány, számos jól vezethető autó fut csatolt lengőkarral, hogy mást ne mondjak: a Seat León például nagyon eltalálta a beállításokat ugyanezen alapokon, ám ettől még tény, hogy ez is egy olyan pont, ahol már nem olyan kiemelkedő a Golf műszaki tartalma, mint azt megszoktuk. Ami nem lenne gond, ha közben az ár is csökkent volna.



A Golf Variant Comfortline 1.4 TSI (122) DSG, 7.001.740 Ft listaáron, mely a tesztautó extráival, szerény kalkulációm szerint, 8.039.330 forintra kerekedik. Persze tudom, nem nagyon van élő ember széles e hazában, aki listaáron vesz új autót, de ez ugyanúgy igaz a többi márkánál is, így összehasonlításkor legokosabb, ha a kiadott, hivatalos árlistánál maradunk. Márpedig ott azt látjuk, hogy a hasonló tudású ellenfelek többsége olcsóbb a Golfnál – ilyen méretű kombit dízellel is simán kapunk ennyiért. Lehet mondani, hogy persze-persze, a mérnöki tudás így, német minőség úgy, stb stb stb. Sajnos az az igazság, hogy az olcsó hátsó futómű és gyengén muzsikáló DSG fényében én nem éreztem a felárat indokoló műszaki fölényt, és a minőségi statisztikák sem azt mutatják, hogy olyan nagy különbségek lennének a Golf és ellenfelei közt. PR-osok úgy mondanák, nagyon erős a verseny ebben a szegmensben, ami magyarul azt jelenti: piszok nehéz tudás alapján választani, mert alig vannak tényszerű különbségek. Maradnak hát az érzelmek és a márkahűség, és ebben a kettőben nagyon erős a VW, így az ellenfeleknek továbbra is kifejezetten nehéz dolga van.



A jó hír tehát az, hogy a Golf tágas, praktikus és jól személyre szabható, a modern fícsöröket pedig ügyesen beépítették a németek a klasszikus erények közé. Műszakilag azonban, bár minden tekintetben modern a VII. generáció, az ellenfeleivel összevetve nem olyan erős már a tartalma, legalábbis az egyszerűbb kivitelek esetében. Így végeredményben nem okozott álmatlan éjszakákat, ezt a kocsit továbbra sem nekem gyártják. Sebaj, bizonyítottan nagyon sokan vannak, akik nem úgy választanak autót, mint én, és ez így is van rendjén.

További Volkswagen cikkeinket erre találjátok.



Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!


Kép csatolása Videó csatolása
Ajánlott cikkekX
  • A Honda vezetést segítő asszisztenst mutatott be

    A CES2017 kiállításon mutatták be a Honda új fejlesztéseit. A technikai fejlesztéseknek hála, már motorozni sem kell tudni tökéletesen... A sajtóközleményt ezúttal változatlan formában közöljük

  • Alfa Romeo Giulia teszt és Playmate csemegék

    Hátsókerekes Alfával nyertem versenyt úgy, hogy most voltam életem első ilyen rendezvényén! :)

  • Egyedi DS modellek jönnek

    A DS a Párizsi Autószalonon mutatja be új szolgáltatását, amelynek keretében az ügyfelek teljesen az igényeikhez igazíthatják DS-ük külső és belső megjelenését

  • A nap videója: GYMKHANA NINE - Block új filmje

    2016 nagy év volt a Hoonigan Racing Division és Ken Block számára, aki az idei év már második Gymkhana videóját készítette el

  • Kombiterem - Ford Focus ST kombi TDCi teszt

    Óriási megtiszteltetés, ha elsőként kapunk meg egy tesztautót. Én azonban legalább ennyire örültem annak, hogy a Ford Focus ST-t az utolsó körére vihettem el. Így legalább az is kiderült, mennyire bírja a nyüstölést a sportverzió. Volt meglepetés.

www.tesztauto.hu / 185.80.49.31