Tovább a tesztautóra.

Futóvadok – Suzuki Swift Sport és Vitara S teszt

Írta: Szeifert Richard 2016-05-25 12:00:01

Bár a kisautók kedvelőinek folyamatosan nyitva volt a Suzuki sportrészlege, most újabb taggal bővült a kínálat. A Vitara azonban nem kapott olyan látványos ruhát, mint a Swift Sport és csak papíron viseli az S nevet

Nem hiszem el. Magától lassít. Egy Suzuki. Semmi dolgom, csak arra kell figyelnem, merre tekerem a kormányt és hogy belenézzek a tükörbe, nem jön-e mögöttem valaki. A távolságtartó tempomat nagy ötlet, bár ezzel is egyre kényelmesebbek lesznek az emberek. És benne van egy Suzukiban. Szerintem 10 éve nem gondolta volna senki, hogy a mi népautónk egyszer ilyet tud majd. Most viszont valóság. És nagyon tetszik.


De nem azért kaptam meg a jelenlegi legsportosabb Vitarát, hogy az egyik kütyüjéről áradozzak, azt megtettem korábban is. Most új motorja és váltója miatt huppantam be a bal egybe. Ezentúl ugyanis a Suzukihoz is lehet rendelni kis lökettérfogatú, turbós motort és duplakuplungos automataváltót. Nyilván nem kérdés, hogy az 1,4 literes, csigával lélegeztetett erőforrással lesz a leggyorsabb a Vitara, miközben fogyasztása nem száll el túlzottan.


Szinte észrevétlenül pakolgatja a fokozatokat az automataváltó. Gyors és pontos. Kipróbáltam, egy pislantás alatt szúrja a gangokat. És nem téveszt. Nincs padlógáznál fölösleges búgás, nincs rosszul választott sebességfokozat. A gázpedál viszont annyira érzékeny, hogy már akkor meglódul a paripa, ha csak rágondolok. Nem agresszív viszont ezzel a motorral a Vitara, egyszerűen csak jól jön a plusz levegő adta teljesítmény és gyakorlatilag nincs az az ésszel bevállalható szitu, amikor kevés lenne a 140 ló. Szegény 1,6-os szívó motor, ami a Swift Sportban van, biztosan bajban lesz ezzel az aggregáttal szemben.


A Swift Sport nem tud előre beállított távolságot tartani, nem figyelmeztet a közeledő veszélyre és nincs benne még navigáció sem. Helyette viszont a legnemesebb GTi hagyományok szerint készült. Feszes futómű a sarkokban, nagyobb oldaltartású ülésekbe préseljük a testünket és szívó motorja üveghangig pörgethető anélkül, hogy a szívünk hasadna meg a nyüstöléstől. Egészen addig megvoltam győződve arról, hogy az új 1,4-es turbós erőforrás lepipálja az 1,6-os szívót, amíg ki nem próbáltam a Swift Sportot. Minden kétségem elszállt, itt a helye a modern feltöltős aggregátok között.


Egészen addig, amíg a fordulatszámmérő mutatóját nem kergettük legalább 7000-ig, maximum csak sejteni lehet, mit tud valójában a 136 lóerős egység. Alacsony fordulaton ugyanis annyit érezni, hogy nyomatékos, elég hamar elfogy a 6 fokozat, városban zokszó nélkül a legmagasabb sebességbe tehetjük és nem is haragszik érte. Sőt, 60 km/h-tól még némi dinamizmust is kicsikarhatunk a gázpedál megtaposásával, anélkül hogy a váltóhoz nyúlnánk. Pedig a 160 Nm-es forgatónyomaték 4400-as fordulaton éled, miközben ha szabályos városi tempónál tényleg hatodikban gurulunk, alig 1500 környékén táncol a fordulatszámmérő mutatója. Elképesztő ez a motor.


De ha elgurul a gyógyszer, akkor érdemes visszakapcsolni, akár kettőt-hármat is. 3000-es fordulattól kellemesen meglódul, aztán hirtelen végigsöpör a skálán a mutató, máris 7000-nél járunk, egy kevés és beleszalad a piros tartományba. Nem baj, ennyi itt még belefér. Így kettesben megfutja a 100-at, sőt, egy kicsit még tovább is bírja. Ha szépen végighúzatjuk az összes fokozatot, negyedik végére 160 km/h fölött járhatunk. Elképesztő. Egyszerűen nem fogy el a szufla, lelkesen pörög és közben a legtöbb autó olyan, mintha rükvercben jönne.


Kell is a fickós erőforrás, mert a feltűnő harci díszítés miatt rögtön útban leszünk mindenkinek a Swift Sporttal. Több járgány, szabályos előzésekor hirtelen felzárkóznak az amúgy tisztességes távolságot hagyó autósok is, a visszapillantó tükörben pedig rendszeresen látni lehet a mögöttünk haladó kocsi sofőrjének szája szélén pihenő morzsadarabokat. Persze nem kell mindig felvenni a kesztyűt, elég csak kicsapni az indexet, kimenni a szélső sávba és elengedni az acsarkodókat. Győztek.


A Vitarába ezzel szemben senki nem köt bele. A krómozott hűtőrács vagy a piros színű elemekkel feldobott fényszórók ugyanis valószínűleg nem is tűnnek fel azoknak, akik nem ismerik a típust. A két tónusú fényezés ellenben már jobban észrevehető, de mivel ezt akár az 1,6-os szívómotoros verzióhoz is meg lehet rendelni, nem fokozza túlzottan a sportos hangulatot. Belül már kicsit hamarabb érzékelhetjük, hogy ez az atléta verzió. Nagyobb oldaltartású ülések, fémpedálok és töménytelen piros színű kiegészítő próbálja meg felpumpálni a vérnyomást.


Menet közben persze nem ezzel vagyunk elfoglalva, ugyanis a kis turbómotornak köszönhetően elég vehemensen mozog az üresen is több mint 1,2 tonnás Vitara. Az AllGrip négykerékhajtásnak itt komoly szerep jut. Sportállásban ugyanis tényleg megvadul egy kicsit a Vitara, sokkal pengébb lesz, mint amit az 1,6-os benzinmotornál érzünk. Száraz úton nincs szükség a hátsó kerekek bekapcsolódására, még kiiktatott menetstabilizálóval sem, esőben viszont az egészen combos, 220 Nm-es forgatónyomaték miatt jó tudni, hogy alkalomadtán mind a négy görgő részt vesz biztonságos előrejutásunkban.


Egyenesben tehát igazi élmény terelgetni mindkét Suzukit. A Swift Sport futóműve azonban kanyarokban egyszerűen lemossa a pályáról a Vitara S-t. Ha bevállalós a sofőr, egészen elképesztő sebességgel eshet be egy-egy fordulóba, sőt, akár gázadással a megfelelő íven tartva még tovább gyorsíthatunk. A legtöbb autó már rég csikorog, amikor a Swift Sport még be sem dől a kanyarban. Ezzel szemben a Vitara S, már csak magasabb építése miatt is kevésbé feszes hangolású lengéscsillapítókat kapott, sokkal billegősebb a kistesónál. Ennek ellenére itt is az az érzésünk lehet, mintha odatapasztották volna a betonhoz. Megállni viszont egyik géppel sem lesz gond, a négy tárcsafékes, ABS-es fékrendszer kellő komolysággal végzi a feladatát, a pedállal pedig nagyon pontosan lehet adagolni a kellő fékerőt.


Ezek után persze kérdés, mit lehet a két sportoló szemére vetni? Az egyik sajnos az anyagfelhasználás. Mindkét Suzuki kopog ugyanis belül, ami nem feltétlenül baj, hiszen nem tapogatjuk állandóan a műszerfalat. Viszont minél keményebb matériából készül a belső, annál hamarabb kezd zajongani, ha nincs túl jól összeszerelve. Ebből a szempontból a Swift Sportot érheti a legtöbb kritika. A műszerfal teteje állandóan nyikorog, az ajtók és a kesztyűtartó sincsenek csendben, ráadásul az egyébként tökéletesen használható külső visszapillantók folyamatosan fütyülnek, már városi tempónál is. A Vitara S jobban összerakott darab, nem nyöszörög semmi menet közben.


A Swift Sport csomagtartója egy vicc, egy komolyabb sporttáskával megtelik. A Vitara S-ben pedig továbbra is szabadon van a biztonsági öv alsó rögzítőpontja. Míg korábban azt hittem, csak a tesztautó sajátja, addig most már úgy néz ki, konstrukciós baki lehet, hogy a padlószőnyeg nem fedi be rendesen az öv csavarját, így a csupasz fémfelületet láthatjuk. A kéttónusú fényezés pedig helyenként elég slendriánul került fel a tetőoszlopokra. Mindkét modellnél igaz, hogy ha a csomagtérfedélre biggyesztett gombbal zárjuk ki az autót, akkor az elsőket nem lehet kinyitni addig, amíg le nem csapjuk az ötödik ajtót. Sajnos az USB-s zenével is bajban van mindkét autó fejegysége, a legnagyobb probléma azonban kétségkívül az árcédulájukon szereplő összeg. Az ötajtós Suzuki Swift Sport ugyanis 5.317.000 forintért vihető haza, míg a Vitara S-ért legalább 6.210.000 forintot kell otthagyni a kereskedésekben, a tesztben szereplő összkerekes, automataváltós verzió a kéttónusú fényezéssel pedig már 7.390.000 pénzt kóstál.


Ha már szóba kerültek a költségek, és eddig esetleg kérdéses maradt, melyik über Suzuki lenne a befutó, még utána jártam a szerviz számlák összegének is. Mindkét autóval 15.000 kilométerenként, vagy évente kell kötelezőre menni. A Swift Sport az első 100.000 kilométer alatt 362.533 forintot vesz ki a tulaj zsebéből a kötelező revíziókon, míg a Vitara S 438.890-et. Ebben benne van az első fékek cseréje is – úgy számoltunk, 100 ezer alatt egyszer biztosan elfárad ez az alkatrész. A benzinkúton viszont sokkal nagyobb különbségek lehetnek, ugyanis fogyasztásban nálam bő 1 liternyi differencia született. A Vitara S turbómotorja a fedélzeti computer szerint 6,9 literrel járt el, tankoláskor 7,1 jött ki. A Swift Sport pedig az infópult adatai alapján 5,5 liter ólommentest kortyolt 100 kilométeren, a megtett távolság és a beletöltött üzemanyag-mennyiség alapján viszont 5,8-at evett.


Érdekes, hogy...

A Suzuki az utóbbi években hozzászoktatta tulajdonosait, hogy csak nagy ritkán kellett javíttatni őket. Nyílván többekben is ez a kép él és ezzel azonosítják a márkát. Ez különösen fontos szempont lehet a sportos verzióknál is, hiszen nem mindegy, meddig bírja a strapát. Ezzel a japán vállalat is sokat foglalkozik, 1980 óta ugyanis kenőanyagok fejlesztésébe is belefogtak. A Suzuki így 36 évnyi tapasztalattal a háttérben, most új motorolaj családot vezetett be. Minden autójukat ezzel töltik fel a gyárban, de természetesen gondoltak a régebbi modellek használóira is, így számukra is elérhetővé tették. Közös tulajdonságuk, hogy tisztítják a motort az olajsártól és lerakódástól, hidegindításkor is optimális kenést biztosítanak és még a fogyasztást is csökkentik.



Semmi kétség, a Suzuki még mindig tud igazi atlétákat gyártani. Pár dolgot meg kell szokni, el kell viselni, de alapvetően sem a Swift Sport, sem a Vitara S nem állít megoldhatatlan feladatok elé. Akik a modern vezetéstámogató berendezéseket és a tágasabb belsőt többre tartják, azoknak a Vitara S kétségkívül jobb választás. Ám akiknek a szimpla, szűretlen vezetési élmény fontosabb, nem is kérdés, hogy a Swift Sport mellett érdemes voksolni. Rosszul nem jár senki, az biztos.

  Műszaki adatok: Suzuki Vitara S 1,4 6AT ALLGRIP  


  Műszaki adatok: Suzuki Swift Sport 5 ajtós  


Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!


Kép csatolása Videó csatolása
Ajánlott cikkekX
  • A Honda vezetést segítő asszisztenst mutatott be

    A CES2017 kiállításon mutatták be a Honda új fejlesztéseit. A technikai fejlesztéseknek hála, már motorozni sem kell tudni tökéletesen... A sajtóközleményt ezúttal változatlan formában közöljük

  • Alfa Romeo Giulia teszt és Playmate csemegék

    Hátsókerekes Alfával nyertem versenyt úgy, hogy most voltam életem első ilyen rendezvényén! :)

  • Egyedi DS modellek jönnek

    A DS a Párizsi Autószalonon mutatja be új szolgáltatását, amelynek keretében az ügyfelek teljesen az igényeikhez igazíthatják DS-ük külső és belső megjelenését

  • A nap videója: GYMKHANA NINE - Block új filmje

    2016 nagy év volt a Hoonigan Racing Division és Ken Block számára, aki az idei év már második Gymkhana videóját készítette el

  • Kombiterem - Ford Focus ST kombi TDCi teszt

    Óriási megtiszteltetés, ha elsőként kapunk meg egy tesztautót. Én azonban legalább ennyire örültem annak, hogy a Ford Focus ST-t az utolsó körére vihettem el. Így legalább az is kiderült, mennyire bírja a nyüstölést a sportverzió. Volt meglepetés.

www.tesztauto.hu / 185.80.49.31