Tovább a tesztautóra.

Írta: TesztAuto.hu 2014-05-26 08:00:01

A Nissan Note nem egy izgalmas autó, ami addig nem is gond, amíg nem akar annak látszani. A sportcsomagos, kompresszoros, elektronikában gazdag kivitelre egy férfi is felhúzhatja a szemöldökét, a kérdés csak az, hogy meddig marad a magasabb pulzus.

A Note-hoz hasonló városi autók nehezen okoznak nagy meglepetéseket. Jó kiegészítői a mindennapoknak, és mint ilyet, megfelelő színben a nők mindig a táskájukban hordanák 53. tételként a többi hasznos apróság mellett. Nekik talán akkor is tetszene a kis Nissan, ha műszaki paraméterként csak annyit tudnának róla, hogy benzin vagy gázolaj hajtja. A tudatos férfiakat viszont még a sportcsomagos kivitel megvételéhez is erőn felül kell masszíroznia az értékesítőnek.

A férfiaknak -sok más mellett- fontos, hogy egy autóról ránézésre meg lehessen mondani, hogy ki gyártja és mit képvisel. A Note sajnos nem ilyen, ezt az autót inkább a forma azonosítja: városi ferdehátú. Nissan logó nélkül a KIA-tól, a Toyotán és a Hondán át, akár a Fordig sok tippet hallanánk a gyártóra vonatkozóan, emiatt a branddel megfogni a vásárlót mission impossible. A japánságával is nehéz érvelni, amint kiderül, hogy az autót a konszerntárs Renault népszerű Cliojának alapjaira építették, és az összeszerelés maga angol. A többi japán, nem biztos, hogy ez az előnyére válik.


Sportcsomaggal elmegy

Plusz lóerők nem járnak a sportcsomaghoz, viszont a csínosan átlagos forma éppen annyira válik agresszívan ízlésessé, hogy elmondhassuk uniszexnek a kis Nissant. Sportdressz nélkül kizárólag nők és Conchita Wurst ismerősei lesznek Note tulajdonosok. Sportos küszöbbel, tetőspoilerrel, műkarbon majdnem diffúzorral, sötétített hátsó ablakokkal, kis ívkülönbségekkel, 16-os könnyűfém felnivel viszont egy 20-as éveiben járó fiatal férfinek, vagy egy családapának sem kell szégyenkeznie az oviba menet.


Belül túl japán

Kívülről könnyedén elhinni a minőséget, főleg a kifejezetten szép formájú, indexes tükrökkel, a fényezett kilincsekkel, és az egyéb rendelhető apróságokkal. A belsejére viszont elfogyott a tervezők és így az én lelkesedésem is. Ujjlenyomat- és porgyűjtő, zongoralakk fekete festés a középkonzolon, kopogós hóka-szürke, bőrtextúrázott polivacak és titánra hasonlító matt műanyag mindenhol máshol. Itt-ott kis króm (ez már extra), és fantázia nélküli ajtó- és üléskárpit fogadja a vezetőt. Nem mondom, hogy rossz, egy olcsó autóban, de 4,5 millió forintért a jó nem ilyen.

Ám nekem igazából nem az anyaghasználattal volt gondom, az olyan, amilyen a házasság. Ha valaki látta, megfogta és így megveszi, akkor éljen vele. Nekem a praktikusság harcmezején vérzett el a Note. Az, hogy nincs középső könyöktámasz, a tesztautó hibája, különben közel 50.000 Ft-ért bárki kérhet magának. Viszont olyan ajtót nem, amiről nem csúszík le az ember könyöke, olyan tárolórekeszeket sem, amik használhatóak, a középkonzol sem választható úgy, hogy kicsit merőlegesebb álljon a vezető szemvonalához, nem kérhetünk olyan automata ablaknyitó gombokat, ami egyébként csak a vezető oldalihoz jár, és még sorolhatnék néhány ilyen apróságot.


Nagy hang, kis teljesítmény

A 3 erőforrás közül a japán fejlesztésű 1,2-es, 80 lóerős háromhengeres szívó-benzinest akkor érdemes választani, ha a legolcsóbb kivitelt keressük, és igazából egy 30 lóerős is elég lenne, csak olyat nem találtunk a listában. Benzines motorból sokkal ésszerűbb, szinte kötelező választásnak tűnik a kompresszorral 98 lóerőre fújt DIG-S blokk, abból is a manuális váltós. 25%-kal erősebb, jobb a károsanyag kibocsátása és gazdaságosabb is. Aki a kerregés megszállottja, annak a Nissan egy 1,5 literes, 90 lóerős dCI-t tud felajánlani, ami nem feltétlenül a világ legmegbízhatóbb dízele, de egyértelműen a legjobb fogyasztású és emissziós értékű mind közül. Az automata váltót felejtse el mindenki.


A tesztautóban a kompresszoros hörgött, szó szerint. Azt gondolná az ember, hogy ha nem dízelt vesz, akkor elkerüli a motor szépnek nem mondható horkolását, de nem. A DIG-S úgy morog, mint egy zsebkutya az idegenekre, és pont ugyanannyira nincs mögötte igazi akarat. Pörög a háromhengeres, de se alul, sem felül nem lehet élvezhető gyorsulást érezni, ami inkább a túl hosszúra áttételezett, és hatalmas mozdulatokkal kezelhető, nem eléggé megvezetett váltó hibája. Annyira nem éreztem a kerekítve 100 lóerőt, hogy már arra is gondoltam, talán egyes és kettes fokozatban direkt rántják vissza a lovakat, ugyanis harmadikban már érzésre is úgy gyorsul, mint amit egy ilyen autótól megszoktunk.Ennek semmi értelmét nem látnám, hacsak nem gazdaságossági okok rejlenének mögötte. Erre egyébként egy külön ECO gombot is adott a Nissan, aminek a megnyomására teljesen használhatatlan módon kezd világítani a műszerfal, jelezve, hogy éppen mennyire vagyunk üzemanyagtakarékosak. Ha ez valóban segít a fogyasztáson is, és nem csak az agyunkat veszi rá az óvatosabb gázkezelésre, akkor hatalmas dícséret, mert az autó dinamikáján semmi különbséget nem éreztem.


Szóval kicsit csalódás a motor, de fogadjuk el, hogy ez erre képes. Kicsi, könnyű, mérsékelten, de városba megfelelően erős. Cserébe lehetne csendes. Egyébként sem annyira halk az autó járása, erre még a hörgés is rátesz egy lapáttal, nem beszélve az állandó pittyegésről, de erről majd később.

Vezetési élmény?

Alapvetően jó vezetni. Városi körülmények között csak rossz úton adja jelét a futó és kormánymű, hogy valami nem kerek. Országúton nagy sebességnél stabil, jól reagál a kormányzásra, az egyenesfutás is pipa, és alul vagy túlkormányzás sem jellemző. Ha nem tökéletes az út és ha sportosabban kezdjük vezetni, akkor nagyon megáll a tudománya a Nissannak. Ver a futómű, ver a kormány, ver az Isten is, amiért ebben az autóban ülünk. Csak arra tudok gondolni, hogy ez a blokk annyira könnyűre sikerült, hogy nincs elég súly az autó elején. Akkor viszont miért nem puhították hozzá az első rugókat?


Kényelmes bevásárlókocsi

A Nissan Note egyik legjobb tulajdonsága a kényelem. Rengeteg a hely az autóban, négy 2 méteres fazon könnyen elférne a Note-ban, ha normális családi méreteket veszünk, akkor gondolkodás nélkül belemennék, hogy 10cm-t csökkentsük a belteret a csomagtartó javára. És erre van is lehetőség ha extraként a csúsztatható hátsó üléssort választjuk. Azért itt gyorsan megjegyezném, hogy ez még mindig egy városi autó, városi raktérrel, ami az ülések lehajtása nélkül éppen elég a hétvégi teli-bevásárlókocsis beszerzéshez. Természetesen egy 4 személyes családi wellness hétvégére menet az utasok ölében is lesz csomag.


Innovatív pajzs

A Nissan Note legerősebb, legtöbbet hangoztatott fegyvere az aktív pajzs. Elől és hátul 2-2 kamera figyeli az autó környezetét, és szól, ha mozgás van a kocsi körül, ha valaki van a holttérben, vagy ha kezdünk kicsúszni a sávunkból. Utóbbi egy kicsit idegesítő tud lenni, minthogy segítse a vezetést, de összességében jónak tartom. Esőben viszont, amikor tényleg nagyon jó lenne a segítség, akkor sajnos teljesen kiszámíthatatlan.

A másik nagy ütőkártya az érintőképernyős kijelző a középkonzolon, amin a navigációt, a rádiót, a telefont és magát az autót is tudjuk kezelni. Hátramenetben pedig megjelenik egy osztott kép, egyiken a hátsó kameraképpel, a másikon pedig egy felülnézeti képpel. Ezt nézve tolatni egészen biztosan nem lehet. Legfeljebb arra jó, hogy megnézzük rajta, mennyit gurulhatunk még. amikor felülnézetből úgy tűnik, hogy már csak 10 cm van, a kameraképen még legalább fél méter látszik, a valóság pedig úgy 1,5 méter. Valamennyit segít, de az a javaslatunk, hogy inkább tanuljon meg mindenki parkolni. A Nissan-nak pedig egy fejlesztési tanács: írja ki centire pontosan, hogy mennyi hely van még hátul, ez különben önmagában is bőven elég lenne.

Ezekkel az extrákkal éppen ez a bajom. Azt, aki megtanult tükörből és körültekintően vezetni, annak inkább idegesítőek ezek a pittyegő kütyük, és biztosan ki fogja kapcsolni. Akinek ez lesz az első autója, nos ő reméljük, hogy nem ezekre alapozva tanulja meg használni az autóját.

Végítélet

A Nissan Note-nak vannak pozitívumai. Rettentő kényelmes, óriási a hely belül, kívülről nagyon mutatós, a fogyasztás alacsonynak mondható, kulcs nélkül indul, számos elektronika segíti (vagy másnak idegesíti) a vezetést, és bár nem túl erős, de a minimum elvárhatót hozza. És vannak olyan dolgok is, amin ha javítanának a mérnökök, akkor akár az egyik legjobb is lehetne. Ilyen a futómű megfelelőbb hangolása, a váltó kezessége, a motor csendessége, az ECO mód használata, a belsejében használt anyagok minősége, és egyáltalán sok praktikusság növelő apróság.

Azt azért hozzátenném, hogy a családtagoknak, ismerősöknek, akik a teszt alatt összefutottak az autóval, egytől-egyig tetszett. Igaz, ők csak utaztak benne.



Hozzászólások

  • Kadi
    2014-08-22 17:00:37
    Jéé... Itt ez az autó Balatonföldváron s kikötőben :)



Kép csatolása Videó csatolása
Ajánlott cikkekX
  • A Honda vezetést segítő asszisztenst mutatott be

    A CES2017 kiállításon mutatták be a Honda új fejlesztéseit. A technikai fejlesztéseknek hála, már motorozni sem kell tudni tökéletesen... A sajtóközleményt ezúttal változatlan formában közöljük

  • Alfa Romeo Giulia teszt és Playmate csemegék

    Hátsókerekes Alfával nyertem versenyt úgy, hogy most voltam életem első ilyen rendezvényén! :)

  • Egyedi DS modellek jönnek

    A DS a Párizsi Autószalonon mutatja be új szolgáltatását, amelynek keretében az ügyfelek teljesen az igényeikhez igazíthatják DS-ük külső és belső megjelenését

  • A nap videója: GYMKHANA NINE - Block új filmje

    2016 nagy év volt a Hoonigan Racing Division és Ken Block számára, aki az idei év már második Gymkhana videóját készítette el

  • Kombiterem - Ford Focus ST kombi TDCi teszt

    Óriási megtiszteltetés, ha elsőként kapunk meg egy tesztautót. Én azonban legalább ennyire örültem annak, hogy a Ford Focus ST-t az utolsó körére vihettem el. Így legalább az is kiderült, mennyire bírja a nyüstölést a sportverzió. Volt meglepetés.

www.tesztauto.hu / 185.80.49.31