Tovább a tesztautóra.

Az ötmilliós kávéfőző - Fiat 500L 1,3 MJet teszt

Írta: Szeifert Richárd 2013-03-20 08:00:01
Autós szaknyelven a kávédaráló kifejezés általában a 2 vagy 3 hengeres erőforrásokat jelenti. De most nem erről van szó, ugyanis a Fiat 500L tényleg tud kávét főzni!
Hirdetés
Az olaszok hangosak, temperamentumosak és jó a kávéjuk. Elég nehéz egyszerre átültetni mindezt egy négykerekűbe, de a Fiatnak nem volt veszteni valója. Napjainkban ugyanis egyre több olyan modell jelenik meg a piacon, amelyik nem osztályozható egyértelműen, vagyis nincs kategória, ahova beférne. Ilyenkor születnek meg az új szegmensek. Igaz, ebben az esetben nem árt toppon lenni a szakértő uraknak, ugyanis egy új kategória megalkotása legalább akkora feladat, mint maga az autó létrehozása. Azért az olasz gárda nem ugrott ekkorát, tehát nem talált ki egy új osztályt, viszont jó alaposan kibővítette a kisméretű családi egyterűek ötletdobozát. Ennek egyik legérdekesebb opciója egy kávéfőző, amihez két zárható fedelű csésze is tartozik, szóval a Fiat 500L elméletileg teljesíti mindhárom kritériumot, amit az olaszokról feltételezünk. Nos, a világ számos pontján igen, nálunk viszont sajnos nem!



Nemsokára visszatérek még a kávéfőzőhöz, de előtte ugorjunk vissza egy kicsit az időben, ugyanis az 500L elnevezése némi magyarázatra szorul! A kezdet egészen 1957-ig nyúlik vissza. Abban az évben jelent meg ugyanis az első olyan autó, ami miatt még a kétkerekű motorok szerelmesei is inkább négy kerékre váltottak. Igen, 1957. július 4-én piacra került a Fiat 500-as. Csöppnyi, 479 cm³-es, kéthengeres motorja 13 lóerőt préselt ki magából, viszont üresen nem volt 500 kiló az autó. Apróbb frissítésekkel és több módosítással egészen 1975-ig gyártották az 500-ast, és az eltelt 18 év alatt közel 4 millió példány hagyta el az olaszországi üzemeket. Az 50. jubileumot igazán méltó módon ünnepelték meg Fiaték, ugyanis 2007. július 4-én leleplezték a legújabb 500-ast. Igaz, itt már egészen más szempontok alapján készült az autó, vagyis a motor például már nem hátulra került, és ára alapján is inkább gondolnánk egy jól felszerelt alsó-középkategóriás autónak, mint városi mininek. Ez persze nem hátráltatta a rajongókat és alig öt évvel a bemutatkozás után már az egy milliomodik új 500-as gurult le a szalagról. A nagy vízen túl is belehabarodtak a nóvumba, és 2010-től ismét elkezdtek Fiatokat árulni az Egyesült Államokban és Kanadában, amire 1984 óta nem volt példa.



Szóval óriási sikereket könyvelt el az 500-as név, tehát érthető, hogy megpróbáltak ezzel operálni az olasz szakik. Vagyis a kis felfújt autójukat ezért nevezték el 500L-nek, mert valószínűleg nagyon bíztak a korábbi hírnév erejében. Szerintem itt vétették a legnagyobb hibát, ugyanakkor ha egy másik modell szemszögéből vizsgáljuk a dolgot, a lehető legbölcsebb lépést tették. Igen, mindez a név alapján jutott eszembe! De még mielőtt kifejteném, hogy mire is gondolok, nézzük, mit takar az a bizonyos L betű! Elég, ha csak ránézünk az újdonságra és azonnal egyértelmű, hogy a nevében található „L” betű a méretbeli növekedésre utal. Az eredeti elképzelés szerint ráadásul ezt az autót egyenesen az 500-ast kinövő kiscsaládoknak szánják. Tehát az „L” betű a ”Large”, vagyis az óriási szinonimája. Mindezt számokra lefordítva: az 500 L 4 méter és 14 centi hosszú, 178 centi széles és 1 méter 66 centi magas. De, ami még ezeknél is fontosabb, hogy tengelytávja még az alsó-középkategóriában is megállná a helyét: 2612 mm-es értéke pont 12 mm-el több a Fiat Bravóénál, a névrokon 500-as pedig bő 30 centivel rövidebb ennél. A csomagtartó is jóval öblösebb lett a névrokonnál, és praktikusabb is. Az osztható padlónak és a csúsztatható hátsó üléssornak köszönhetően 343 és 400 liter között változhat alaphelyzetben az 500L puttonya, szemben a kis 500-as mindössze 185 literes értékével. Ledöntött támlákkal pedig 1310 liter marad a csomagoknak az L-ben, míg a kis tesónak ilyenkor is csak 610 literje lesz.



Szépen megnőtt tehát a kis 500-as, de vajon ez tényleg az, ami rá van írva? Akárhogy is nézem, mindössze két olyan részletet látok, ami emlékeztet a kisautóra, méghozzá az első lámpák és az emblémát is magába foglaló krómcsík. Ja és a felirat a hátulján, de mivel belelóg az L betű, így az nem számít igazán azonosítónak. Belül még ennyit sem találtam, talán a megdagadt váltófej emlékeztet a retró autócskára, a többi kapcsoló viszont ismerős más Fiatokból. Szóval, ami miatt egyedi a kis 500-as, az itt nincs meg. Igen, tömeggyártású alkatrészek vannak belül, bár annyi helyre hímeztek és nyomtattak 500L feliratot, hogy egy idő után tényleg elhiszem, valami egyediben ücsörgök. Lehet, hogy ez a trükk? Áh, ez túl átlátszó lenne! Akkor viszont nem marad más, mint a kávéfőző! Igen, itt az alkalom, hogy rátérjünk az egyébként konyhába való eszközre! Bár nem vagyok nagy kávérajongó, azért kíváncsi lennék, hogy milyet főz a kis „kotyogó”. A két első ülés közötti konzolon található az elektromos csatlakozója a termoszhoz hasonlító szerkezetnek, míg a felárban benne van a két formatervezett, zárható fedelű csésze is. Hogy mennyi az extra költsége ennek? Olaszországban például 250 eurót kóstál, nálunk viszont nincs ára. Egészen pontosan nem lehet megrendelni, ugyanis a cégnek, akivel közösen készítette a Fiat ezt az egyedi extrát, nincs magyarországi forgalmazója. Így a világ egyik legötletesebb megoldását mi nem élvezhetjük!



Minden mást viszont igen. Például akkora a beltér, hogy simán fel lehetne állni, ha menet közben az nem lenne tilos. A nagyméretű üvegtetőtől pedig még rossz időben is elég fény jut az utastérbe, szóval az 500L-re nem mondhatjuk, hogy szürke egyéniség lenne. A sok és nagyméretű üvegfelületeknek köszönhetően bármilyen irányba jól ki lehet látni az autóból, ami nagyban megkönnyíti például a városi manőverezgetéseket. Beindítás után jól hallhatóan kerreg az 1,3-as Multijet dízel, de ahogy eléri az üzemi hőfokot, kellemes gázolajos morajlásba vált át. A 85 lóerőtől nem lesz vadló az 500L-ből, de ennél az aggregátnál nem is az volt a cél. Papírforma szerint 1500-as fordulaton 200 Nm-nyi nyomaték áll rendelkezésre, de a valóságban inkább 2000 környékén érezni a nagy nekilódulást. Viszont ha nem sietünk, régimódi szívó dízelesen vezethetjük az autót. Vagyis elég hamar elfogyhat az 5 fokozat, hiszen már szabályos városi tempónál is elviseli az ötödiket. Autópályán beleférne egy hatodik gang, mert 130 km/h-nál már zajhatáron forog a motor, vagyis közelít a 3000-hez. Ilyenkor a fogyasztás is megugrik egy pár decivel, ami a pufi formának is köszönhető. Ha folyamatosan 130-al haladunk, akkor 6,2 liter gázolaj fogy ki minden megtett 100 kilométer után az üzemanyagtankból, ha viszont máshol is használjuk az autót, bőven elég 5,9 liter is. Az autópályás etapon egyébként igen komoly szél volt és úgy vettem észre, hogy igen érzékeny rá az 500L. Mondjuk, van felület, amibe belekapaszkodhat! Ami ugyancsak feltűnt, hogy a futómű nagyon jóindulatú még ilyen körülmények között is. Dülöngél ugyan az 500L, néha még jobban is, mint kellene, de nem esik le az útról! Nem összekeverendő azonban ez az érzés az egykori francia autók felfüggesztéseivel, ugyanis azoktól könnyen tengeri beteg lett az ember. Itt ezzel nincs probléma, egy jól rugózó, de kissé dülöngélő futómű van az 500L alatt, megszokást igényel, de bombabiztos!



Lehet, hogy csak egyedi probléma, de ha valaki nem állítja magasra a kormányt, annak bizony ugyanúgy ki fogja takarni a számlapok egy részét a volán karimája, mint nekem. Persze néha le lehet lesni a kormány alatt, de idővel elég unalmas lesz, hogy állandóan plusz fejmozdulattal tudjuk csak megnézni, mennyivel is megyünk valójában. Szerintem, ha a fedélzeti computerben lenne kilométeróra, akkor megoldódna ez is! Szóval, van néhány apróság, amit nem ártott volna jobban átgondolni, de fogjuk rá mindezt az egyediségre. Így ezeket akár el is felejthetjük, hiszen jó vezetni az 500L-t, de nem akkora élmény, mint az 500-at! Bár még nem hajtottam a 2 hengeres motorral, így bennem még él a remény, hogy azzal talán nagyobb feelingje van az autónak. Nincs gond az 1,3-as Multijettel, mert különben imádom ezt az erőforrást! Nyomatékos, nem fogyaszt sokat, de aki vezette már a kis kávédaráló motorral az 500-ast, az tudja, miről beszélek! Sőt, az 500L-be az erősebb, 105 lóerős változat kerül bele, ami a plusz kilókhoz kell is.



Jópofa járgány az 500L kétségkívül, az 1,3-as Multijet motorral takarékos is, viszont nem mehetünk el szó nélkül a tény mellett, hogy akiknek szánták, rá se bagóznak. Legalábbis én ezt tapasztaltam. Direkt figyeltem a közlekedő 500-asokat körülöttem és szomorúan tapasztaltam, hogy rá se néztek az L-re. Nyilvánvalóan Olaszországban imádják ezt az autót és legalább annyira szerves része az utcaképnek, mint az 500-as vagy a pizzériák. Őket valószínűleg még az sem zavarja, hogy 500L-nek hívják az autót, miközben volt már egy hasonló méretű autója a Fiatnak, csak azt Ideának hívták és Olaszországon kívül nem igazán jött be. Pedig az is praktikus volt, jópofa és az akkori Fiatok közül semmihez sem hasonlított. Nem akarok párhuzamot vonni a két modell között, sőt, inkább azért vetettem papírra ezeket a sorokat, mert szerintem ezért volt bölcs döntés új nevet adni a kis egyterűnek. Bár, talán egy Mini Multipla vagy MultiplaS is szóba jöhetett volna, de ezen már fölösleges is morfondírozni. Szóval, ilyen kétarcú személyiség az 500L. Egyik oldalról egy jópofa, könnyen és biztonságosan vezethető kisautó, míg a másik részéről nem több egyszerű marketingfogásnál. Az majd körülbelül 1 év múlva lesz érdekes, hogy a szegmensbe tartozó modellek között, mint például a Citroen C3 Picasso, a Hyundai ix20, a Kia Venga vagy a Mini Countryman mennyire lesz kiemelkedő. Ez viszont már nem a kávéfőzőn múlik, bár ha csak azt nézzük nálam biztos benne lenne a top 3-ban!
Hirdetés
Hirdetés

Hozzászólások

  • django
    2013-03-28 13:55:10
    Nem is rossz ötlet ez a kávéfőző a kocsiban, bár gondolom egy csomó pénz extrában. Én most vettem egy ilyen compact gépet. http://redir.ec/compactkave A kocsiba meg csak egy inverter kell.



Kép csatolása Videó csatolása
Ajánlott cikkekX

Europe/Budapest => Europe/Budapest => CET => 19:09