Tovább a tesztautóra.

Fess és friss - Suzuki Swift

Írta: TesztAuto.hu 2014-03-03 09:00:01

2010 már elég régen volt, pont annyira, hogy a Suzuki plasztikai sebész kezei alá küldje a Swiftet. Ilyen lett.

Röviden, tömören; a változás nem túl sok, de alapvetően jót tett az autónak csakúgy, mint egy csipetnyi só az ételnek. A faceliftes változatnál kicsit morcosítottak a lökhárítón, az első index a tükörházba került, valamint kapható hozzá új kárpit, és a manapság oly divatos LED-es nappali menetfény hirdeti, hogy a ráncfelvarrott verzióval van dolgunk. Ezek persze a szokásos alap dolgok, és ha csak ennyi lett volna a Swift életében a változás, akkor bizony itt véget is érhetne a cikk. De szerencsére nem így történt, és örömmel jelenthetem, hogy az 1,2-es benzineshez mostantól rendelhető összkerékhajtás és az 1,6 literes Swift Sport már elérhető 5 ajtós változatban is, ami megfelelővé teszi az autót a sportosságot kedvelő apukáknak, akiknek reggelente gyorsan ki kell rakniuk a gyerekeket az iskola előtt.


Az autó megtartotta szerethető karakterét, amihez hozzájárulnak a kerékíveket megmászó, hatalmas elnyújtott fényszórók és a tömzsi forma. A Swiftet szeretik Európában -nyugaton elég jól is fogy- de Magyarországon azért még mindig probléma az előítélet, amit az olcsó első széria alapozott meg a sznob magyar autósokban. Azóta uazonban sok idő eltelt és az új modell sem olyan, mint amilyen a régi volt, hiszen már a biztonságát is öt csillaggal jutalmazták, illetve az utasterében is sokat javult a minőség.


A tesztautó tetszetős aranyszínűre volt fényezve, (a valódi katalógus neve napsárga metálfény) amely ugyan megosztóra sikeredett, de nekem nagyon bejött, ugyanis igazán szeretem a különlegesebb színeket és külön pluszpont, hogyha egy autógyártó bemeri vállalni az ehhez hasonló fényezést. Többek között a tükröket és az ajtónyitó kilincseket is szépen színre fújták, aminek köszönhetően továbbra is divatos kisautó maradt a Swift. Egyetlen problémám akadt az autó fizimiskájával kapcsolatban; a ráncfelvarrás ellenére még mindig annyira hasonlít az elődjére, hogy avatatlan szem könnyen összetéveszti az előző generációval.


Belülről az autó változatlanul ugyanaz maradt, mint 2010-ben, de még mindig nincs túl sok baj a belsővel. Kellemesen ergonómikus az utastér, a műszerfal szépnek mondható, az ezüstszínű betétek ízlésesen vannak elhelyezve, ami sokat segít abban, hogy ne essünk depresszióba egy-egy út során. Nekem a bőrözött, jó fogású, sokgombos kormány is tetszik, ami kicsit a Nissan GT-R volánjára emlékeztetett. Na jó, ez azért kicsit túlzás, de alapvetően bele lehet látni azt is.


Sok kis rekeszt dugtak el az autó belsejében, tehát a kisebb dolgok elrejtésével sem lesz probléma, bár a műszerfal tetején lévő tároló fedél nyomásra nem nyílik ki magától, hanem az embernek kell felemelnie, ami kicsit idegesített, arról nem is beszélve, hogy nem volt az alja „kipárnázva” így a belerakott apró kacatok minden úthibánál félelmetes zajjal jártak polkát a kicsiny tárolóban.


Az utastérben használt anyagok tetszetősek, bár kissé komorak, viszont a műanyagok kemények, tapintásra olcsó hatásúnak érződnek. Remélem ezt a következő generációnál javítják, mert nagyon sokat dob az autó minőségérzetén, hogyha találunk benne finom, puha részleteket és nem kell fanyalognunk, ha hozzá kell érni a belső elemekhez. A hifi sem rossz, és ugyan nem olyan a hangzása, mint egy kartondoboznak, de ennek ellenére biztosan nem fogjuk a milánói Scalában érezni magunkat. Viszont USB csatlakozós az egység, tehát a kedvenc zenéinket is lejátszhatjuk MP3-asunk segítségével és még Bluetooth-os kihangosító is van, ami jól hangzik, csak strapás meló vele összeegyeztetni a telefonunkat.


Egyszerűbben is meg lehetett volna oldani a mobilkészülékkel való párosítást, plusz ezt a pixeles kijelzőt, ami a 90-es években volt divat, azonnal lecserélném egy mostanság a konkurensek által is használt szép színes navigációs kijelzőre. Apropó navigáció, az új Swift még opcionálisan sem ajánl GPS-t, amely elég nagy hátrányt jelent már mindegyik kategóriában, ugyanis még a Dacia Sandero-ban is nyomkodhatjuk az érintőképernyős navigációt, pedig a román vendégmunkás lényegesen olcsóbb modell.


A sebesség - és a fordulatszámmérő közé biggyesztett, amúgy a központihoz hasonló grafikájú fehér pixeles kijelző, informatív és könnyen olvasható, amelynek a legörömtelibb értéke a fogyasztási adat volt, de ne rohanjunk ennyire előre. Az ülésekkel nincs baj, ülőlapjuk hosszúságban megfelelő, illetve ha nem akarunk az autóval kanyarvadászatra menni, akkor az oldaltartásuk is jónak mondható. Elöl kényelmesen el lehet férni, van lábtér és a kormány távolságban és magasságban is állítható, hátul azonban már más a helyzet; egy méretesebb sofőr mögötti lábtérben, már csak törpék vagy gyerekek férnek el, mert a helykínálat sajnos elég szűkös.


A tervezők a raktérben sem tudtak csodát tenni, a Swift puttonya még mindig nagyon kicsi, csak 210 literrel gazdálkodhatunk, mely nagyon halvány, hogyha pár táskánál többet kell begyömöszölni. A hátsó üléseknek csak a támlájuk dönthető, ami által nem kapunk sík padlót tehát az autó csomagtere kicsit sem praktikus.


Klassz a kulcs nélküli indítás, na meg a tempomat, ami egy hihetetlenül kényelmes extra, ha hosszú autópályázásról van szó, de ezeket csak a rend kedvéért említem meg, hiszen ezek a kis finomságot tulajdonképpen a mai autózás alapjaivá váltak szinte minden kategóriában. A tesztautó kapott még egyzónás automata klímát és ülésfűtést is, amely parádésan jó, hiszen maximum fél perc alatt már izzik az ember hátsó fele, de a probléma az, hogy a Suzuki a modellfrissítés során semmilyen elektronikus újdonságot nem adott a faceliftes Swiftnek. Pedig egy parkoló asszisztens, vagy valamilyen modernebb biztonsági sofőrsegéd simán jöhetett volna, már csak a kedvezőbb PR miatt is. 


Motorok terén is maradt a régi felhozatal, a Fiattól származó 1,3-as dízel 75 lóerős, amivel már 1750-es fordulaton elérhető a maximális 190 Nm-es nyomaték. A Swift Sport megtartotta a parádésan teljesítő 1,6 literes 136 lovas benzinesét, amely a mai turbóhóbortban lassan igazi unikummá válik és a szívem mélyén még szurkolok is neki, hogy még akkor is hibamentesen dolgozzon, amikor a mai modern feltöltős benzines erőforrások már rég hörögve belefulladtak a saját maguk által termelt olajsárba.


Ugyanúgy szurkolok a tesztautóban helyet kapó 1,25 literes szívó benzinesnek is, mely a 2010-es generációváltás alkalmával egymagában cserélte az 1,3-as és az 1,5-ös változatokat. Már akkor sokan bírálták, hogy miért nem szerelték feltöltővel, de egyelőre a japán mérnökök makacssága kitart és a facelift alkalmával sem dobtak piacra új, turbós motort. Szerencsére, mert kétségtelen, hogy a feltöltős motorok erősebbek, nyomatékosabbak, alulról jobban húznak, de a "kedvező" fogyasztásukkal már vitatkoznék, arról nem is beszélve, hogy mennyire kényesek, amit az utóbbi évek szerviztapasztalatai is bizonyítanak. Ezzel szemben a Suzuki 1.25-ös erőforrása jól állja a sarat, és az előző generáció magas étvágya sem jellemző rá.


Az 1245 cm3-es motor 94 lóerőt tud és 118 Nm-es maximális nyomatékot ad le 4800-as fordulaton, de hogy ezt elérjük, akkor bizony erősen pörgetni kell az erőforrást. Ha viszont pörgetjük, akkor megy is, magasabb fordulatszám tartományban kifejezetten virgonccá válik az autó. Igaz, addig sokat kell kapcsolgatni, de ez nekem nem okozott problémát a kifejezetten pontos, ötgangos váltóval. Sőt, egy-egy kanyargósabb útszakaszon még kifejezetten élveztem is a kapcsolgatást. Autópályán már nem annyira, mert 130 km/h körül már hiányzik a hatodik sebesség fokozat is, de tudomásul kell venni, hogy alapvetően a Swift nem egy hosszútávú utazásra szakosodott iparos.


Bár a motort folyamatosan pörgetni kell a tempósabb haladás érdekében, ennek ellenére a Swift étvágya meglepően baráti, én nagyon csodálkoztam, hogy dinamikus vezetés mellett a vegyes fogyasztási érték megállt 5,9 liternél 100 kilométeren, miközben legalább 7-8-ra számítottam. A gyáriak kifejezetten őszinték voltak, hiszen a katalógusadat 5 literéhez képest ez minimális eltérés, nem úgy, mint például a Renault és a Dacia féle 0,9 literes turbós benzines, ami a specifikáció által megadott 5 liter helyett, képes 9-et is benyelni, ha nem úgy haladunk vele, mint egy izomhúzódásos csiga.


A kormány meglepően informatív, ami növeli az autó sportos érzetét és a futómű is partner minden helyzetben, ugyanis meglehetősen feszes, de nem is veri le a vesénket egy-egy keményebb úthibánál. Próbáltam zavarba hozni az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztést, jelentem, nem sikerült, sőt, kiélezett szituációban kicsit túlkormányzottá válik a kocsi, ami jótékony hatással van a kanyarvételre. Az autó fordulóköre teljesen normálisnak mondható a kategóriában, kiváló a parkolhatósága mindenféle segédeszközök nélkülözése mellett is, így a Swift egy tökéletes városi kisautó.


A kis Suzuki legnagyobb problémája nem más, mint az ára. Az alap verziót jelentő GC, légkondicionálóval és csak 3 ajtóval 2,8 millióba fáj, az 5 ajtós karosszéria kivitelért plusz 200 ezret kérnek, így lesz a már teljes értékűen használható autó 3 millió forint. A tesztautó árcédulája pontosan 3 990 000 forintig kúszott fel, amit kicsit sokallok, miközben egy nyamvadt navigáció vagy egy színes kijelző sem volt benne, úgy, hogy a kocsi teljesen fel volt extrázva, az automata váltót és az összkerékhajtást leszámítva. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a Suzuki Swift a vásárlóknak továbbra is tetszik és szeretik, így az ügyes autócsere-akciózásnak és a kedvezményeknek köszönhetően ismét vezeti a kisautó kategória eladási listáját a Ford Fiesta és az Opel Corsa előtt.


Az új Swiftet nem azok fogják választani, akiknek fontos trendinek tűnni -mint például a Fiat 500- hanem azok a márkahű tulajdonosok, akiknek továbbra is a legfontosabb dolog egy autóban a megbízhatóság. Személy szerint a felfrissült kis Suzukit főleg hölgyeknek ajánlanám, akik döntő többségben a városon belül tartózkodnak vele és nem szeretnek szívni a forgalmas belváros, kicsi parkolóhelyeinek elfoglalásával. Ugyanakkor arra is megfelelő alternatíva lehet, hogyha reggelente hozni-vinni kell a gyerekeket az iskolából, hiszen a csomagtartó még pont elegendő két iskolatáska begyömöszöléséhez. Egy szó, mint száz, az új Swift kiváló városi rohangáló autó maradt, amely megtartotta azokat az erényeit, amiért olyan sokan szerették, a ráncfelvarrás pedig hozott néhány olyan pluszt, amivel újabb rajongókat szerezhet.

További Suzuki cikkek itt. Katt. 
Ha a Tesztauto.hu cikkei segítettek a szolgáltatások és a járművek kiválasztásában, akkor kérünk benneteket, hogy a vásárlásnál tegyetek erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatjátok a Tesztauto.hu működését. Köszönjük!  



Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!


Kép csatolása Videó csatolása
Ajánlott cikkekX
  • A Honda vezetést segítő asszisztenst mutatott be

    A CES2017 kiállításon mutatták be a Honda új fejlesztéseit. A technikai fejlesztéseknek hála, már motorozni sem kell tudni tökéletesen... A sajtóközleményt ezúttal változatlan formában közöljük

  • Alfa Romeo Giulia teszt és Playmate csemegék

    Hátsókerekes Alfával nyertem versenyt úgy, hogy most voltam életem első ilyen rendezvényén! :)

  • Egyedi DS modellek jönnek

    A DS a Párizsi Autószalonon mutatja be új szolgáltatását, amelynek keretében az ügyfelek teljesen az igényeikhez igazíthatják DS-ük külső és belső megjelenését

  • A nap videója: GYMKHANA NINE - Block új filmje

    2016 nagy év volt a Hoonigan Racing Division és Ken Block számára, aki az idei év már második Gymkhana videóját készítette el

  • Kombiterem - Ford Focus ST kombi TDCi teszt

    Óriási megtiszteltetés, ha elsőként kapunk meg egy tesztautót. Én azonban legalább ennyire örültem annak, hogy a Ford Focus ST-t az utolsó körére vihettem el. Így legalább az is kiderült, mennyire bírja a nyüstölést a sportverzió. Volt meglepetés.

www.tesztauto.hu / 185.80.49.31